A kutyafuttató [antikvár]

HELSINKI 2016 Talán minden másként történt volna, ha egyből felismerem, és rájövök, hogy menekülnöm kell. De nem ismertem fel - még csak oda sem néztem, amikor a pad végébe leült egy idegen nő. Mozdulatai lassúsága azt sejtette, fárasztják az emberek. Reméltem, hogy elérti, nem vágyom társaságra, ezért hangosan zörögtem az ölemben heverő könyv lapjaival. Nem a társaság miatt jöttem a parkba. A kötetet a könyvtárból kölcsönöztem, mely csak egy kőhajításnyira állt a parktól és benne az elkerített kutyafuttatótól. Regényektől dagadozó szatyrom hihető ürügyet kínált arra, hogy időnként ellátogassak ide. Az esetleges kérdezősködőknek azt mondtam, imádom az állatokat, és szívesen elnézegetem őket, de az allergiám miatt én magam nem tarthatok házi kedvencet. A mellém ülő nő sem kutyával jött, ezt érzékeltem, de egyébként a parkot szegélyező utca kötötte le a figyelmemet. Lopva az órámra pillantottam, noha időben voltam. Már kezdtem attól tartani, hogy hiába jöttem. 5