A kívülálló [antikvár]

A kiadói borító a gerincnél kicsit le van kopva.
Kicsoda ​Vancsura Mihály, a „kívülálló”? Előbb vöröskatona, századbiztos 1919-ben, a Tanácsköztársaság hónapjaiban, aztán a Prónay-különítmény besúgója, eszmetársai közvetett hóhéra, a proletárdiktatúra bukása után. Kicsoda doktor Szapáry Imre? Magyar államférfi a tegnapelőtti Magyarországról, első hivatalnok, miniszterelnök, a két világháború között. Imrédy, Teleki, Bárdossy, Kállay? Egyik sem és valamennyi? Sükösd Mihály két regényének szerkezeti felépítése előadásmódja, stílusa sokban különbözik egymástól, de a módszerük és közölnivalójuk meghatározóan hasonló. Mindkét mű a tényregény, a non fiction eszközeit párosítja a fiktív történetmondással, mindkét negatív hős eredetileg többre hivatott, elvetélt értelmiségi, s mindkettő alakjában modellé változnak át az egykor valóban élt figurák. Az író legfontosabb üzenete: a szubjektív szándék, a büszkén hirdetett „szabad akarat” mit sem ért a keletközép-európai fasizoid államszerkezet meghatározó körülményei között. A képlékeny önáltatás reprezentatív méretben, az életmóddá, életművé lett hamis tudat és a rá következő szükségképpeni büntetés, bukás: ezt a folyamatot vizsgálják Sükösd Mihály izgalmasan újszerű regényei.