A kéz öt ujja [antikvár]

Lapélein elszíneződött, szórt foltokkal.
„Miben segíthetek?, kérdezte a portán egy fiatal férfi. Egy állatot szeretnék P.-ből hazaszállítani, amit itt vettem. Miféle állatot?, lepődött meg a szokatlan kívánságon a portás. Egy gepárdot. Hol lehet itt gepárdot venni? Tulajdonképpen nem is vettem, hanem kaptam, felelte zavartan Sára asszony." Azon kapjuk magunkat, hogy miután szépen besétáltunk Vörös István hívogató írói terébe, nagyon is szokásosan csordogáló előadásmódjának keretei között rendre furábbnál furább dolgoknak vagyunk a tanúi: műanyagbontó gaz tenyészik az utak mentén, a hóember éppolyan könyvfaló, mint építője, s elég fölnyúlni az égbe, hogy lehúzzunk egyet az arra repülő madarakból. Folytatható lenne a meseszerű különlegességek sora, melyek ezúttal nem valamely keresett tanulság felé mutatnak, hanem önmagukba záródnak, így kavarják föl szemléletünket.