A láng magasra csap [antikvár]

Részlet a könyvből:Az esti szellő viháncolva kúszott végig az útat szegélyező nyárfasoron. Incselkedve borzolta össze a vén törzsek sárguló lombhaját és az ágak között megbújva hirtelen rontott a haldokló levelekre.A falu felől megkonduló estéli harangszó öblös hangjára jajongva felelt a temető kis lélekharangja, kétségbeesetten integetve a szél hátán fürgén tovatáncoló aranypecsétes levelek után. Gyermeki hangjával néhányszor körülfutott a szántók felett bolyongó kalandor, majd elcsukló sikolya lassan elenyészett a dombok között.Mint fényes aranytallér gubbasztott egy megrokkant kútágas tetején a nap. Bársonyos bíborpalástot borított a harangozó megcsuklott, csontos alakjára. Az öreg gondosan áthurkolta a szakállasra foszlott kötelet a harangláb gerendáján. Gyöngyöző homlokát reszkető kezével végigsimítva, fáradtan indult meg a falu felé.