A lázadó trónörökös [antikvár]

Az ​elzászi származású pesti polgár – volt 48-as honvéd és lángolóan lelkes hazafi- fia, Tyrnell Ernő regényes előzmények után Bécsbe kerül, a technikai főiskolára. A talpraesett, pergő nyelvű és friss tollú fiatalember megcsalja a műszaki tudományokat a sajtóval: újságíró lesz, történetesen annál a bécsi napilapnál, amely Rudolf trónörökös haladó, ellenzéki politikáját támogatja – szemben Ferenc József császár-király csökönyös konzervativizmusával. A buzgó és érzékeny fiatalembert hatalmas erők igyekeznek szolgálatukba fogni, így kerül összeköttetésbe nagynémet főurak konspirációjával, ugyanakkor magyar rebellisekkel ellátogat Turinba is, a száműzött Kossuthhoz, közben szemtanúja lesz a Tiszaeszlárra következő dunántúli pogromnak, jegyzője regényes spiritiszta összejöveteleknek, összekötője magyar és osztrák lázadó szervezkedésnek. Lelkes szívvel veti magát a magyar függetlenségi mozgalomba, részt vesz a budapesti ifjúság 1889 januári utcai harcaiban a hírhedt véderőjavaslat ellen. Apja nyomdokaiba lépve fog fegyvert, a neves „műegyetemi lázadás” azonban összeomlik Rudolf trónörökös tragikus halála, magyar főúri barátainak óvatos taktikázása miatt. A regény hősét sok veszélyes kaland közepette csak jó szerencséje menti meg a szép kémnők, ostoba fogdmegek, intrikus politikusok és hűtlen fegyvertársak bosszújától. A regény, amely széles történelmi és társadalmi képet fest a nyolcvanas évek dualizmusáról, izgalmas, sokáig titokként őrzött magyarázatát adja a szerencsétlen életű Rudolf sokat vitatott halálának.