A leghatalmasabb érzés [antikvár]

Részlet: A XIX. század harminczas éveinek végén egyszer egy igen szép őszi nap volt. Akkoriban Upsalában egy magas, egyemeletes sárga ház csodálatos egyedüliségben állt a városon kívül egy réten. Tulajdonképen csunya, barátságtalan ház volt, de széppé tette a vadszőlő tömege, mely felkuszott rajza s a sárga fal napos oldalán oly magasan, hogy sűrű keretet képezett az emelet három ablaka körül. Az egyik szobában ült az ily módon befuttatott ablaknál egy diák s itta a kávéját. Magas, szép fiatal ember volt, igen finom külsővel, Göndor haja hetykén hátra volt simítva a homlokáról, ámde egy hajfürt mégis mindig vissza esett oda. Kényelmes bő ruha volt rajta, de azért meglehetősen elegáns. A szobájában nagyon csinos volt minden; volt benne pamlag, párnázott székek, nagy íróasztal s pompás könyvpolczok, de könyv az alig volt. A fiatal ember még nem végezett a kávéjával, amikor egy másik diák nyitott be hozzá. Ez már aztán egészen más volt; alacsony, széles vállu ember, kövér,e erőteljes és csunya; széles nagy arczczal, gyér hajjal és durva bőrrel.