A legszomorúbb árvai ballada [antikvár]

Felső fedlapon kisebb festékfolt.
Aki csak homályosan ismeri a múltat, az a jelent sem látja tisztán, a jövőt is csak ködösen képzelheti el. Ján Johanides regénye, a legszomorúbb árvai ballada a múltnak, a távoli és közeli múltnak a jelenbe átívelő, hol derűs, hol sötét tónusú részleteivel, a jellegzetesen szlovák árvai táj történetével foglalkozik. A szlovák táj: európai táj, s Johanides regénye, az árvai tájon túlmutatóan, a közép-európai ember természetes útkeresését, fejlődéstörténetének egy nagyon lényeges szakaszát ábrázolja. A beilleszkedés folyamatát az adott korba és az általa is formált társadalmi, politikai helyzetbe. Az ember részvételét a történésekben, ennek a részvételnek a felelősségvállalásával, eredményeivel és buktatóival együtt, az emberi fejlődéstörténet szellemi folyamatának összes tehertételeivel, lendületével és megtorpanásaival, szüntelen vajúdásával egyetemben - egészen napjainkig. Az árvai táj csakúgy, mint minden emberlakta vidék, szenvedélyektől és indulatoktól lüktető táj; olykor ősi...