Bővebb ismertető
Kiadói borító nélkül. Hátlap alsó sarka foltos.
Megrendítő vallomásokat (naplót és verseket) kap a kezébe ezzel a könyvvel az olvasó. Szenes Erzsi, a fasizmus alatt üldözött, majd Auschwitzba hurcolt költőnő szenvedésének, üldöztetésének és magányosságának önvizsgálatra késztető és gyötrelemmel átitatatott írásait. A naplót 1939-40-41-ben írta Szlovákiában, Nagymihályon, titokban, majd elásta a nagymihályi ház kertjében, egy bádogdobozba rejtve. Innen került elő, ez a gyötrelmes és szép könyv a felszabadulás után. „A Napló-ban mindvégig azt az ellenállást akartam tükröztetni – írja bevezetőjében a költőnő –, mely a külső események, a szörnyű nyomás alatt, minden szellemi emberben a végsőkig benne élt; mert a lélek mindvégig ellenállt. Mikor az érzelmek, gondolatok egészen magas fokra izzottak, fájdalomtól, kétségbeeséstől, halálfélelemtől lehetetlen volt nyugodt, simán folyó prózában kifejezést adnom a belső válságnak, az eksztázisig hevített vágyálmok, s olykor a sötét valóságnak is. Ilyenkor a napi feljegyzéseket rapszodikusan versek szakították meg.”