A lélek készülődik [antikvár]

Alig kétesztendős Édeschmidt Nella, amikor elveszíti édesanyját. A magányos gyermek összehord néha benyomás-töredékeket, amikről még nem tudja, hogy emlékeket gyüjt velük magában, de elhatározóan fontosnak érzi, hogy időnkint ez vagy az eszébe jut. Életének legkorábbi szakaszára nem emlékszik. Legrégibb emléke egy óriási, színesre lakkozott kínai teásdoboz, amiben - úgy rémlik - játékokat tartott. Egy széles fehér ablakpárkány pihentető nyugalmát érzi néha nagy messzeségből és határozatlanul visszatérni, ahol maga alá húzott lábakkal ült és valami kertre - de később azt hiszi, inkább valami barátságos udvarra - nézett és csendes elálmélkodással, tűnődő csodálkozással észlelt valami kifejezhetetlen ismeretlenséget. Az élet tudatának első hajszálgyökerei ezek a csendes, álmélkodó tűnődések a messzibe veszett ablakpárkányon, amelyek megnevezhetetlen testetlenség jegyét viselik magukon, amikor megerednek a test rostjaiban. Magát sokkal kevésbé veszi észre, mint azt, amije van, ami tulajdona, - semmire sem emlékszik, eseményekre sem, a teásdobozra emlékszik. A teásdobozhoz rendíthetetlen hatalmi joggal ragaszkodik, azonosítja magát vele: az övé. A birtoklás vágya egy az élettel.