A lélek útjai [antikvár]

MARTIN TERÉZ Tu sais bien que la vie n'est pas longue - írja 1863-ban Mme Martin fivérének, Isidore Guerin egyetemi hallgatónak Párisba: - Toi et moi, nous serons bientót au terme ... Jegyezzük meg magunknak: jómódú, fiatal bourgeois-anya írja egy fiatal, életerős párisi diáknak. Túlvilágról, szigorú önmegtartóztatásról s az élet semmiségéről szól. Érthetetlen hang; szent Bernát és nem Taine világába való. A hatvanas évek valóságszemléletében idegenül s a tömeg szemében nevetségesen hat. A második császárság erőszakolt életpátosza, a természettudományos gondolkodás hajnala, pikáns dizőzök és ballerinák s a szakállas materializmus kora ez. Az élet birtokát élvező polgárság, az esetlen donzsuán-szemlélet, a vastag, anyagias polgárruhák és a vastag, anyagias hitetlenség mámorában vagyunk. A világ a keveseknek, a Martin-családoknak láttára csodabogarakat kiált és egzaltált lelkialkatot szimatol. Számára a mulandóság költészete az aggastyán és az utolsó orvosi segítség nagy polgári jeleneténél kezdődik. Musset szalón-melankóliája még hat, az ő bánatkomplexumáig még eljutnak a kor finom lelkei.