A Lempriere-lexikon [antikvár]

Részlet a műből: "1600: AZ INDULÁS Csatt! A fiatalember kezéből kiesett a könyv. A hajó meg fogja várni. Megdörgölte fáradt szemét a szemüveg alatt, és kinézett a folyóra. Sirály lebegett a víz felett, méregetve a szél erejét. Összehúzta magán a kabátot, és végigpillantott a rakparton. A láda, amin ült, elmozdult a bárdolatlan mólódeszkákon. Most már nem jön a lány. Előtte a postahajó szelíden cibálta horgonykötelét. Egy matróz ketreceket pakolt egymásra a taton, de a kötélzet jóformán elrejtette szem elől. A fiatalember csöndben káromkodott. Szentségeit a matróz is: ennyi súly alatt úgy fetreng majd a hajó, akár egy anyakoca. Délelőtti napsugarak tűztek le rájuk, de az árnyékok már rövidültek. A fiatalember a hátán érezte a meleget. Belül azonban fázott, a gondolatai megkeseredtek. Mások juttattak ide. Ez nem az én művem. A könyv a lábai közül meredt föl rá. Napsugár villant a szemüvegén. Nem az én művem. A sirály eltűnt, de a Temze más látnivalókat is tartogatott a számára. Révészek lapátoltak föl-alá a partok között, otrombán szidalmazva minden járművet, amely hallótávolságon belülre került. Egy postahajó, éppen olyan, mint amelyik előtte horgonyzott, rosszul számította ki a dagályt, s most száz yarddal lejjebb vesztegelt. Egy dereglye küszködött reménytelenül szél ellen. Amint a nap magasabbra hágott, a felmelegedett víz izzadni és büdösödni kezdett. Finom páraréteg szállt föléje. Blackwall fekete iszapja homályba borult mögötte, és egyre szélesedett, amint vonult vissza a dagály. A mólótól följebb lassan előbukkant a Nottingham, új vitorlavászna repesett a könnyű szélben. A fekete vizet 7"