A liliomos asszony I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: A múlt novemberben vadászni voltam fent a fenyves hegyek között Dombrády Arisztidéknél. Nágy társaság gyült össze Humbert-napra a choltói kastélyba, csupa régi jó ismerős, gavallérok és fess asszonyok, kikkel derűs hangulatban teltek a vadásznapok. Ha a hajtásoknál Pándy Andor és Domokos Kázmér voltak a matadorok - ha a játékasztaloknál viszont Mord (Ritter von Loewenmord) őrnagy és Benczédy Dénes verték el mindenkin a port; este a szalon parkettjén, a kedélyes, rögtönzött vadászbálokon az a vig nőhóditói triumvirátus uralkodott, amely Dodo főhadnagyból, Rádern Gidából és Marosy századosból állott, kik, - egymást kerülve ugyan és külön-külön - de mind hüségesen megszöktek a messzefekvő basa-südi századtól a choltói vadászatra. Vadászatra! persze, hogy vadászatra jöttek, ha nem is erdei dámvadra, hanem, amint Donhofen Niki nevetve mondta: - „Dámavadra" - „két piczi lábu szalon őzikére ..." Nagyot kaczagtak, mikor ekként összetalálkoztak, kaczagott a társaság is, csak három szépasszony pirult el. Hogy kik? kérdik önök. Na hát csak nem lehelek annyira titokszegő, hogy ezt elmondjam! ...