A londoni nagykövetség [antikvár]

Vendég előadó Bosszantott, ha kérdik, mert azt kellett mondanom, hogy Délkelet-Ázsiából jöttem. Ami félrevezetően hangzatos leírása annak a kis porfészeknek, ahol én voltam az amerikai konzul. De hát ki tudta volna, mi fán terem, ha azt mondom: Ayer Hitam? Állomáshelyem hivatalosan veszélyesnek minősült, külön pénz járt érte, veszélyességi pótlék, amit persze nem tudtam mire költeni. Veszély különben sem volt, unalom annál több, és azt semmivel nem lehetett megváltani. S mivel volt egy szabad hónapom, mielőtt visszavárnak Washingtonba, és áthelyeznek, elhatároztam, hogy megengedek magamnak egy európai körutazást - hogy megint csak hangzatosan fejezzem ki magam. Utam során érintettem többek között Saarbrückent, ahol a Saar folyó képezi a francianémet határt. Varázslatos városnak látszott, mikor megérkeztem; a vacsoránál már olyan volt, mintha annak a malaysiai városnak lenne a párja, ahonnan jöttem. Nem véletlenségből néztem ki magamnak Saarbrük-kent. Kuala Lumpur-i megpróbáltatásaik után ott állomásoztak Flinték, Charlie és Lois. Unszoltak, hogy látogassam meg őket: az agglegény meg a gyermektelen házaspár természetes szövetségesek, ez magától értetődő. Jelentéktelen szolgálati hely volt Saarbrücken, de Charlie elfogadta, csak ne kelljen Washingtonban, íróasztal mellett letöltenie a szokásos két évet. Már tizenöt éve nem laktak Washingtonban. Erre büszke volt - hiába is