A Ludovikától Sopronkőhidáig I. (töredék) [antikvár]

1.A magyar történelem egyik legnehezebb, sok tragédiával terhelt korszaka 1945-ben lezárult.A korszak eseményeinek, az események hatásának ismertetése, az okok és okozatok feltárása, vezetők és szereplők bírálata, tanulságok összegezése a történészek feladata. Munkájukhoz felkészültség, gondos kutatások, elmélyültség, lelkiismeretesség, pártatlan szemlélet, ítélőképesség és erkölcsi bátorság szükséges.De a történelemtudomány szakmunkái sem csak cáfolhatatlan igazságokat tartalmaznak. íróik nem függetleníthetik magukat ideológiai és nemzeti hovatartozásuktól. Egymásnak ellentmondó bőséges források egyéni értékeléseit, objektív tények különböző mérlegeléseit vitatják más nemzetek és a későbbi korok történészei. És minden lezárult'korszak után tömegesen jelentkeznek az emlékezéseket írók. Tollat ragadnak nagyobb-kisebb szereplők - tevékenységük és személyük igazolására is -, szenvedett emberek sietnek a sorsukat megírni, egységesen állítva, hogy az igazat és csakis az igazat írják. Ezt ne is vonjuk mereven és általánosan kétségbe. De van a memoárirodalomban szubjektív ferdítés is, logikával ellenkező állítás, öndicséret és hatásvadászó, üres kitalálás.Ha megállunk egy kép előtt, más és más a benyomásunk szemtől szembe, jobb vagy bal oldakól, magasabbról vagy alacsonyabbról vagy különböző megvilágítás mellett. A kép mint alkotás önmagában változatlan, de az emberben keletkező hatás változó. Egy