A macskapárduc [antikvár]

KISVÁROSI NYOMOZÁSA forró napsütésben a levegő meg sem rezdült, bódító illatok szálltak. A folyékony fény csak úgy csillámlott a bazsarózsák szirmain. Gömb formájú, vörös bársonyos, mélybordó és cirmos-narancs rózsák borították a kerteket. Az ablakokban petúniák és muskátlik díszelegtek.A kisvárosnak különleges volt a hangulata, amely semmi máshoz nem volt fogható. A történelmi főtér, a zöld parkok, a keskeny sikátorok, a domboldalra felfutó macskaköves utcácskák titokzatosságot, ugyanakkor meghittségét is árasztottak magukból. A házak tövében és az árokparton úgy virítottak a kukacvirágok, mint a szivárvány. A szász templom négyszögletes, gótikus tornya és a református templom kakasos teteje messzire ellátszott. Az ódon kertvárosi házak barna ablakkeretei, zöld zsalui kontrasztban álltak az okker és mustársárga vakolatokkal, a fehér ajtókkal és a piros léckerítésekkel. Ez a látvány mindig rendkívüh módon elbűvölte a városba érkezőket. Különböző népek és kultúrák hagyták itt nyomukat az őket követő nemzedékeket gazdagítva. Jólét hangulata áradt mindenhonnan.A főtér boltíves kapui mögött, a hosszan benyúló udvarokban és helyiségekben a kereskedők és a kisiparosok míihelyei bújtak meg. A forró, poros melegben a pincék hűvösséget és dohos, borszagú leheletet árasztották magukból.Csend volt, nem hallatszott semmilyen zaj, nem dolgozott senki. A porták nyitva álltak, hisz mindenki ismert mindenkit, de ember nem járt az utcán.Bárányfelhők úsztak lassan a valószínűtlenül kék égen, a templom harangja is bágyadtan és álmosan kongott a patinás torony izzadó testében.Frissen főzött kávé ülata szállingózott a délutáni mozdulatlanságban. A város utcáin kóborló idegen kiskanalak és tányérok csőröm-