A madarasi király [antikvár]

Részlet a könyvből: Lamberti báró és a tiszttartója. "Nemzetes Fitos Katalin leányasszonynak, az én kakasi ispányomnak Madarason, a kakasi pusztán, s. k." "Kati fiam! "Azt én sohase mondtam neked, hogy ne lopjál, mert tudom, hogy van eszed, másképpen nem tsináltam volna belüled, asszonyi állatbúi ispányt. Én tsak azon tsudálkozom, hogy olyan szemtelen vagy és azt írod, hogy kavitsos a puszta, azért nem terem. „Pedig ez nem igaz. Éppen ma mondta az én határbeli szomszédom és komám, gróf Károlyi úr, hogy igenis homokos a birtok és nem kavitsos - és hogy terem bíz a, tsak te mind ellopod, amit terem. „Hát ebbe már bele nem nyuxok. Abba a kontóba se, amit a madarasi kovátsmester a directorhoz küldött. Mire kellett neked két ezer 500 bankóforint ára vas? Eszed talán a vasat? Vagy a bürgéket is patkoltatod? No, ezt a kontót kvitteld le valahogy a kovátssal tudod te, hogy. Velem is sokat kvitteltél anno valamikor.