A magam útját járom [antikvár]

Az 1931-es évben a szeszélyes áprilisi eső mosta Pest utcáit. Egy jóvágású fiatal férfi nagyokat lépve igyekezett a Városligeten keresztül egy szülőotthon felé. Mit bánta ő a bolond időt, észre sem vette. Szívében a boldogság jóleső melege tanyázott ma kapta meg végleges állását a fővárostól, és ugyancsak ma születik meg az általa annyira óhajtott gyermek! Bár örömtüzek semerre sem gyúltak, az ég nem hasadt meg, de még díszlövés sem dördült a Budai várban, csak egy asszony jajdult fel utolsót, és a következő pillanatban vékony gyermekhang hallatszott, majd mind erősebben bömbölte bele a nagyvilágba: megérkeztem. Odakint delet harangoztak.