A mágus [antikvár]

Prelúdium Puskatussal verték, rugdosták a hasát és az arcát. Láttam nyitott, de már furcsán elhomályosult szemét, és hánytam. Tudtam, hogy mindjárt odajönnek hozzám. Nem rémületet, hanem különös álmatagságot éreztem, miközben vártam az utolsó csapást. Az egyik hóhér már megfordult, erősebb illatot árasztottak a széttaposott levelek, láttam, hogy felém tartanak a nagy bakancsok. Nem voltak messze, talán két méterre lehettek. Arcon rúgtak. Édes ízt éreztem a számban. Már nem fájt a lábam, pedig keresztüllőtték. Tényleg kiszorítja a régit az új fájdalom. - Nézd, okádik a rohadék - ordított valahol fölöttem a bakancs a puskatusnak, amely Boszewski furcsán megmerevedett testét ütötte-verte. Közeledett felém a puskatus. - Elvetted az iratait? - kérdezte. - Nem! - Akkor vedd ki a zsebéből, mert különben összemocsko-lódnak. - Undorodom tőle, összehányta magát. Lendült a puskatus, aztán már csak sötétség volt. Megint ugyanaz az álom, melyben a halálról mesélt valakinek.