A magyar diák [antikvár]

Részlet a könyvből:"Cleveland gyárnegyedében megszólaltak a szirénák. Este hat óra volt, a gépek zakatolása percek alatt elhalkult. A kazánokból élesen sivított elő a kibocsátott gőz. A munkások a mosdótermekbe siettek, lemosni a munkától izzadt és a gépektől olajos testüket. A Káldy repülőgépgyár főnöki irodájában, gondolataiban elmerülve, egy őszhajú, magas férfi ült az íróasztal mellett. Előtte régi, megfakult írások, fényképek hevertek. Ez az őszhajú, magas férfi Káldy István volt, a gyár tulajdonosa. Titkárának meghagyta, hogy ne zavarják. Régi emlékeket nézett. Gondolatai a multban jártak.Ezelőtt tizenhét évvel, mint fiatal mérnök, Budapestről vándorolt ki Amerikába. Még nem mosódott el emlékezetében az a kép, amikor Newyork kikötőjében feleségével és karján egyéves kisfiával, Imrével, kiléptek az óceánjáró gőzös leeresztett hídjáról. Óriási lelkesedéssel vetette magát az amerikai lázas munkába. Azóta Káldy István Amerika egyik legnagyobb gyárának tulajdonosa lett, Imrén kivül még két fia volt Káldy Istvánnak, a tizenhatéves Károly és a tizenegyéves Feri. Károly és Feri már Clevelandban születtek. Kilenc évvel ezelőtt meghalt Káldy felesége. A magyar mérnöknek akkor már motorgyára volt. Magára maradt három fiával. A munka nagyon lefoglalta. A fiúk mellé nevelőt vett, egy Amerikába szakadt magyar tanárt, az öreg Bicók Jánost, akit a Káldy-fiúk csak Bicók bácsinak szólítottak. Bicók bácsi szigorúan, de szeretettel nevelte a Káldy-gyerekeket."