A magyar királytragédia [antikvár]

Aki ebben a könyvben kínos leleplezéseket keres, csalódni fog. Nem vetek vihart. Pártos szenvedélyeket nyugtatni akarok inkább, mint fölkelteni. Megírtam Nagy-Magyarország utolsó fölkent királyának szívettépő történetét. Azt akarom, hogy nemes emléke úgy éljen a magyar utódok szívében, amilyen igaz és jó volt élete. Balsorsa megindítaná az erdők vadjait, könnyet fakasztana a sziklák kőszívéből. Csak nekünk, magyaroknak ne volna résztvevő könnyünk, kegyeletes emlékezésünk számára? Elnémítottam magamban a fölviharzó szenvedélyeket, kitéptem szívemből a politika gyűlölségeit s letakartam a mult sebeit. A hétköznapok kicsinyes pártviszályán szeretnék túlemelkedni, hogy írásom méltóan hirdesse annak dicsőségét, aki már túl van az emberi dolgok törpeségein. A jó király halóla percében váltságul ajánlotta elszálló életét viszálykodó népeinek békességéért. Legyen hát béke a szívekben, míg ezeket a sorokat olvassuk. Háborgó lelkünk találjon nyugalmat, lásson tanulságot és okulást e bús történet olvasása közben. Legyünk jobbak, mint eddig voltunk. És szeressük hazánkat jobban, mint eddig szerettük...