A magyar királytragédia [antikvár]

Öt viharos évvel lettünk vénebbek azóta, hogy ez a könyv először kopogott a tiszta lelkek kapuján. Öt év óta uj csapások, uj csalódások és uj keserűségek hullottak kénköves esőben a nemzetre. Lehet, hogy ami uj gyász, beborítja a feledéssel a régit. Lehet, hogy az idő megenyhíti a keserűséget. Csak egyet nem hiszek el: hogy ami hűség volt ezelőtt öt évvel, azt idő vagy uj érzelem kiölheti a szívből. Megdicsőült fejedelmem magányos óceáni sírja felé fordulok e percben és ugy mondja szivem a hitvallást: az eskü él és az igazság győzedelmeskedni fog! Ámen. Budán, az Urnak 1930-ik esztendejében, tavasz havában. Az iró.