A majom és a tigris [antikvár]

Di bíró a szolgálati rezidenciája hátulsó fertályához tartozó nyitott verandán élvezte a reggel hűvösét. Családjával az imént fejezte be a reggelit odabent, és most egymagában iszogatta teáját, amint ez bevett szokása lett a tóparti Han-jüan járásfőnökeként töltött egy év során. Bambusz karosszékét közelebb húzta a faragott márvány mellvédhez. Hosszú szakállát lassan simogatva boldog elégedettséggel szemlélte a veranda tövétől amolyan védelmező zöld falként magasodó hegy lejtőjén dúsan burjánzó aljnövényzetet és nyurga fákat. Hallotta a kismadarak lázas csivitelését és egy távolabbi zuhatag halk morajlását. Milyen kár, gondolta, hogy olyan szűkre szabottak a békés feltöltődés örömteli percei. Pillanatokon belül át kell mennie a járásfőnökség elülső tömbjében működő törvényhivatalba, hogy átnézze a beérkezett iratokat és leveleket. Hirtelen levelek surrogására és gallyak reccsenésére lett figyelmes. Két sötét, szőrös figura közeledett sebes tempóban a fák tetején, hosszú, vékony karjukkal ágról ágra lendültek, nyomukban hullott a levél, mint a záporeső. A bíró mosolyogva nézett a gibbonpár után. Mindig ugyanazzal a nem szűnő csodálattal nézte azt a könnyed eleganciát, amellyel elsuhannak előtte. Bár- 9