Bővebb ismertető
Részlet a regényből:
Július közepe volt.
A nap természetesen sütött, a tömeg természetesen óriási volt, az aluljárók és peronok útvesztőjében egymást csomagjaikkal tettleg inzultálva loholtak az emberek a csatlakozó vonat után és többen valóban arra szálltak is fel. A sörözőben ugyancsak tolongtak a népek és a csapos bánatosan állapította meg, hogy jobb igyekezete ellenére is legfeljebb a pohár háromnegyedét képes habbal megtölteni. Egyszóval a székesfehérvári pályaudvar a szokott életét élte, s nemigen tűnt fel, hogy a bejárat mellett egy virágos játszóruhába öltözött fiúcska zokogni kezdett, majd könnyezve, bömbölve és csukladozva többször azt kiáltja: anyú, anyúúú, anyukám!
Egy fiatalember, bizonyos Hanák Péter nevezetű, shortban, ingujjban, vállán hátizsákkal, szája szélén sörhabbal, arcán szórakozott kifejezéssel, kényelmes léptekkel éppen arrafelé haladt. A fiúcska körül már némi csoportosulás keletkezett. Minthogy ez a fiatalember lesz történetünk egyik főhőse, már most, mindjárt elöljáróban állapítsuk meg, hogy erőteljes alakja nem volt igazán hősi, vállai némileg csapottnak mutatkoztak, shortja szemmel láthatólag enyhe pocakot rejtett, s rövidujjú ingéből legfeljebb közepesnek mondható bicepsz kandikált ki...