A Mars hercegnője [antikvár]

Amikor Carter kapitány különös kéziratát könyvalakban közlőim, talán nem lesz érdektelen, ha erről a nevezetes egyéniségről néhány szóval megemlékezem Carter kapitánnyal legelőször akkor találkoztam amikor közvetlenül a polgárháború kitörése előtt a kapitány néhány hónapig ott tartózkodott apám virginiai házában. Akikor még csak öt éves gyermek voltam, de azért jól emlékszem arra a magas, sötét, de szelídarcúés atlétatermetű férfira, akit én Jack bácsinak hívtam. Mintha mindig nevetne, olyan volt az az ember. Kedves jópajtása tudott lenni a játszadozó kicsinyeknek, de a mindkét nembeli felnőttek szórakozásaiban is mindig a legnagyobb szívélyességgel vett részt. Néha órákhosszat üldögélt és szórakoztatta nagyianyámat azokkal a különös és vad történetekkel, amelyeket a világ minden zugán keresztül-kasul bolyongva átélt. Mindnyájan szerettük és rabszolgáink szinte áhítattal néztek arra a helyre, ahova az ő lába lépett.