A második folt/A norwoodi épitész [antikvár]

Feltettem magamban, hogy az »Abbey Grange-i gyilkosság« lesz az utolsó, melyet Sherlock Holmes barátom kalandjaiból valaha közölni fogok a közönséggel. Ez elhatározásomnak nem a feldolgozandó anyag hiánya volt az oka, mert az esetek százairól vannak följegyzéseim, melyekre még csak czélzást sem tettem soha. Az érdeklődés sem csökkent, melylyel olvasóim ez érdekes ember különös személyiségét és egyedül álló módszerét kisérték, hanem okát Mr. Holmes amaz idegenkedésében lelte, melyet tapasztalatainak folytonos közzététele iránt tanusitott. Mindaddig, a mig hivatásszerüleg tényleges gyakorlatot folytatott, eredményei közlésének némi gyakorlati értéke volt. De a mióta Londonból véglegesen visszavonult Sussex Downsba és tanulmányainak és méhtenyésztésnek szentelte egész idejét, a hirnevesség alkalmatlan lett reá nézve és állhatatotan ragaszkodott ahhoz, hogy kivánságát szigoruan megtartsam. De máskép állott a dolog a »második folt« esetével. Ennél fontosabb nemzetközi eset megoldásával még sohasem bizták meg barátomat; az ügy megérett a közzétételre, érdekesebb történettel nem is lehet Sherlock Holmes vizsgálatainak hosszú sorát lezárni: addig beszéltem tehát barátom lelkére, mig végre sikerült beleegyezését megnyernem, hogy ez eset óvatosan tartott elbeszélését, mint legutolsót, a közönség elé bocsássam. Ha a történet elbeszélése közben bizonyos részeknél tétovázni találnék, titkolózásom oka nyilván érthető lesz a közönség előtt.