A második őrség [antikvár]

ELSŐ RÉSZHuszonegy órakor történt, vagy talán pár perccel később. Ez volt minden, amit az augmentációs raktár* örség-parancsnoka megközelítő pontossággal mondhatott. Mikor meghallotta a lövést, odafutott az őrhelyhez. Ott aztán mindjárt látta, miről van szó. Rögtön visszasietett és telefonált a kaszárnyába. Az azonban köztudomású, hogy ott nem veszik fel rögtön a telefonkagylót. A telefonos bizonyára valamelyik szobában veri a blattot. A végén azonban mégis jelentkezett. Mogorván és fölényesen. Mikor megtudta, miért hívja az őrségparancsnok, mégiscsak megdöbbent. Ki tudja, talán azért, mert a felháborodott tizedes panasztétellel fenyegetőzött, vagy pedig valóban az ügy miatt. Tüstént küldi a betegszállító kocsit, mondotta, a kaszárnyaügyeletes tisztnek pedig maga tesz jelentést. És letette a kagylót. Az őrségparancsnok visszament az őrhelyhez. Tanácstalan volt, hogyne lett volna tanácstalan. Megpróbálkozott vele, hogy Pintért bekötözze. Hogyan is csinálja? Alig teszi rá, máris tele lesz vérrel az egész zsebkendő. De megint megfordítja, s ismét ráteszi. Valószínűleg sápadt, mert érzi, hogy a foga is vacog. De nem fázik, hiszen patakokban folyik a veríték a sapkája alól, az arcáról s a nyakáról. Gyorsan letörli a kabátja ujjával. Aztán megint odaszorítja zsebkendőjét az őr fejéhez.Végtelennek tűnnek ezek a percek. De hálistennek, Pintér Gyula még lélegzik. Csak jönne már az a betegszállító kocsi, csak már itt lenne, hiszen nem jön messziről! Csak már itt lenne!Hirtelen lépéseket hall a háta mögött. Visszanéz. Megismeri Molnárt, akinek most éppen pihenője van az őrségen. Mit mászik ez ide? Hiszen megmondta nekik, hogy mindenkinek a helyén kell maradnia. Mindenkinek, értitek ? De ez a Molnár kíváncsi. Meg aztán a Pintér Gyula barátja.Mit akarsz?"* Ruharaktár vagy úgynevezett felvételi raktár.