A második pályázat [antikvár]

A Pályázat című könyvét sokan olvasták, és a leveleinkből különböző következtetéseket vontak le. Mindenesetre a visszhang tanulságos. Amikor elbuktam a színigazgatói pályázatot, azzal fejezte be a levelezésünket: Folytatjuk! Igen, tett utána egy kérdőjelet meg egy felkiáltójelet is. Azóta nem váltottunk levelet, és én elgondolkoztam, hogy a kérdőjelet vagy a felkiáltójelet vegyem komolyan. Mivel kellőképpen önző vagyok, ezért inkább a felkiáltójelben akarok hinni, azt mondom, levelezzünk tovább! Miért is. Szeretnék magától további tanácsokat meg úgynevezett életbölcseleteket kapni. Ez persze csak ürügy. Az az igazság, hogy én szeretném leírni mindazt, amit gondolok, hátha valamilyen formában megmarad. Nyissak egy blogot az interneten. A fene tudja, az is jó, de azért nagyon hamar elszáll. Amit viszont megírok, az legalább magánál megmarad, és hátha így hosszabb élete lesz. Mert végül is szemérmetlen módon mindnyájan valamilyen kis halhatatlanságra törekszünk. Fát ültetünk, gyereket nevelünk, vagy írunk valamit, hogy ne felejtsenek el.