A megfagyott idő II. [antikvár]

Előszó Az amerikai újságírás kedvelt kiadványa a Front Page, azaz az Címoldal. Ilyenkor a szerkesztők kiválogatják a korábban megjelent lapszámaik legbeszédesebb első oldalait, és könyvformában összefűzve kiadják azokat. Az olvasó, ha ezeket a díszes kiadványokat átlapozza, képet kap az elmúlt egy, tíz, húsz, akár 50 év legfontosabb eseményéiről és történéseiről. Mikor a Népszava 150 esztendős lett, főszerkesztője elhatározta, hogy megcsinálja ugyanezt a hazai szakszervezeti lap elmúlt másfél évszázadban megjelent címlapjaival is, de rövid válogatás után felhagyott a vállalkozással. Mint mondta, akárhogy is igyekezett, a végeredmény mindig ugyanaz volt. Kevés derült ki arról, hogy mi történt a megelőző, háborúk és forradalmak tépázta évtizedekben, viszont bőségesen lehetett olvasni arról, hogy mi mindent gondoltak a lap munkatársai a háborúkról és forradalmakról általában, és természetesen ezen belül önmagukról. A magyar újságírás ugyanis túlzottan is véleményorientált. Regös István nem Front Page kiadványra vállalkozott, hanem arra, hogy egy vaskos kötetben közreadja az elmúl tíz esztendőben született - az általa alapított Mix Magazinban, valamint a Mix-online-on megjelent - publicisztikai írásait. Ha valami, akkor a publicisztika az igazi vélemény-újságírás. Publicisztikai gyűjteménytől végképp nem várhatjuk, hogy objektív, hűvös és pontos tény-leírásokat közöl majd velünk. És mégis. Regös köteteit átolvasva meghökkentően élet és valósághű kép alakulhat ki az olvasóban az elmúlt évtized Magyarországáról. Nem csak azért, mert írásaiban a szerző szinte mindig pontos tényközléssel indít, hanem azért is, mert olyan a témaválasztása, hogy lefedi azokat a hazai történéseket, melyek egy közélet iránt érdeklődő író, vagy éppen gondolkodó és olvasó embert foglalkoztathatnak. Ebben áll e kötet legnagyobb értéke. A szerzőt évtizedek óta ismerem, Együtt dolgoztunk televíziós szerkesztőségekben. A televíziósok inkább a szavak, és a mozgóképek emberei. Ritkáb- -19-