A Meghallgató [antikvár]

Néhány évvel ezelőtt egy rákműtét miatt kórházba kerültem, s ekkor került kezembe a „Meghallgató". Nem akartam az operációra gondolni; inkább kíváncsian olvasni kezdtem. Már az első oldalak is izgalmasnak és sejtelmesnek tűntek, így észre sem vettem, hogy repül az idő. Egyre inkább úgy éreztem, hogy ez a könyv nekem szól. A mindennapok emberének nehéz sorsában magamra ismertem, s egyben a kiutat is megtaláltam: engem a Jóisten a tenyerén hordoz, így nincs mitől félnem, teljes biztonságban vagyok!... Ez a könyv a mai, hajszolt életű, kiszolgáltatott, megalázott és magára hagyott emberhez szól, hogy mégis van Valaki, aki mindenkit meghallgat, akinek mindig van ideje ránk... Szívem teljes melegével ajánlom mindenkinek a „Meghallgató"-t, mert örömet és talán egy kis lelki nyugalmat is ajándékozhat.