A megkergült család [antikvár]

Felfedezik Duperronné temperamentumát Duperronné, alighogy felébredt, megnyomta az ágy fejénél csüngő csengő gombját. Kétszer, háromszor, s miközben idegesen mormogta: - Borzalmas ez a kiszolgálás! Albertine készakarva nem jön. így legyen jó az ember a cselédeihez! Duperron, aki eddig orrát a párnába fúrva békésen aludt, felnyitotta a szemét és álmosan dünnyögte: - Beteg vagy, drágám? Felesége, egyre türelmetlenebbül, epésen felelte: - Semmiesetre sincs álomkórom. Ne zavartasd magad, kérlek... Hortyogj tovább. Duperron, kétszer-háromszor megfordulva, visszamerült az alvásba. Miután előbb az egészen odahúzott paplanba nyakig begöngyölőzött... De Duperronné ezzel nem törődött. Felült az ágyban és tovább szidta félhangon a cselédeket általában, különösképpen pedig Albertinet. Félórai kétségbeesett csengetés után végre felnyílt az ajtó. Albertine jelent meg, álmos szemekkel, borzasan, rendetlenül, papucsba bujtatott meztelen lábakkal.