A megkerült boldogság [antikvár]

Ki gondolná, hogy a paródiáival sokakat megnevettető humorista vidám álarca intézetben, nevelőszülőknél töltött, szívfacsaróan szomorú gyermekéveket takar. Szókimondó nyíltsággal mesél intézeti „élményeiről”, bántalmakról, apró örömökről, melyek meghatározóak voltak mai érzékenységére, a világban elfoglalt sajátságos helyére. Nem titkolt szándéka, hogy könyve révén lelki támaszt nyújtson mindazoknak, akik nem ismerhetik az otthon illatát, „kintiként” élik életüket, és akiket csak egy másik kinti érthet meg. Reményt, szeretetet, önbizalmat sugallva üzeni: „… csak figyelni kell egymásra, csak akarni kell, küzdeni kell egymásért, mint minden jóért, ami a miénk.”