A megváltás reménye [antikvár]

Prológus A fiú törülközővel a nyakában ült a földön, szakadt róla a veríték, szemét a kivetítőre szegezte. Egyik kezében labda, a másikban egy félig elmajszolt banán, ölében energiaitalos palack. Az asszony is ott ült mellette a földön. Farmerban, megkopott pólóban, keresztbe tett lábbal. Egyik kezében távirányító, a másikban lézerpálca. O is a képernyőt bámulta a szemüvegén keresztül. A haja színe alaposan megváltozott. Az egykori gesztenyebarnából mára őszbe váltott. Maga a változás nem volt épp váratlan, csak az időpontja. Az élet, amely neki jutott, felgyorsította a genetikailag kódolt folyamatot. Harminc-egynéhány évesen elméletileg akár a fiú anyja is lehetett volna, de az utóbbi évtizedben sok mindenen ment át. Az arcán nem is annyira a ráncok voltak ijesztőek, inkább alattuk az a sötét árnyék. Az elképesztően tehetséges, majdnem tizenhét éves fiú végzős középiskolásként üstökösként tündökölt, teli nagy reményekkel és merész álmokkal, amelyeket magának is csak félve mert bevallani. Százkilencvennégy centis termetével majd egy fejjel tornyosult a nő fölé, kilencven kilójával és kisportolt alkatával nemigen lehetett már kölyöknek tekinteni. Az asszonynak nem volt szüksége nagyítóra, hogy ezt észrevegye. Ha azt akarta, hogy a fiú odafigyeljen rá, csak felvonta egyik szemöldökét, lehalkította a hangját, és lassan azt mondta: Dalton Rogers. Olykor a becenevén, egyszerűen csak Deenek szólította. A fiú pedig tisztelettudóan Lynn nővérnek hívta, ha mások is voltak körülöttük. De négyszemközt mindig csak mamának. Lynn-nek jó néhány hasonlóan tehetséges kölyökkel akadt 7 ~