A megváltó Halál [antikvár]

Paulina asszony mindegyik asztalkendő csücskébe beledugott egy-egy sóskiflit, aztán kissé hátrább lépett, hogy művét megszemlélje és gyönyörködjék a látványban. Kicsattanó piros arcáról, amely egy idő óta megkeskenyedett a fehéredő haj keretében, a nélkül, hogy almaszerű frisseségéből és a fénylő szürke szemek nyájas vidámságából valamit is veszített volna, megelégedés fénylett. "Csinos, ugy-e?" kérdezte, majd szokása szerint megismételte az utolsó szót: "Ugy-e?" - "Nagyon csinos!" szentesítette Gréti meggyőződéssel. hasonlított az anyjára, "mintha csak kivágták volna belőle", állapította meg Leopold Amadeus Huber helybeli költő (akivel még majd futó ismeretséget kötünk) azon a mély hangon, amelyet legjelentéktelenebb kijelentéseinél használni szokott...