A mélység lakói [antikvár]

Részlet "A mélység lakói"-ból:A hat huszár csendesen kocogott Almásy mögött az országúton. Három az ut egyik szélén, három a másikon; az ut közepén a lovak térdéig ért volna a sár. Almásy néha megszorította csatakos, sovány lovát; a ló ekkor ügetni kezdett; Almásy azonban egy félperc alatt újra elaludt a nyeregben és a ló ekkor megint lépésbe ment át. Almásy azt álmodta, hogy óriási, puha ágyban fekszik; szeretne az ágyban maradni, de egy mély és ijesztő hang hijja és ezért le kell magáról dobnia a puha, meleg takarót. Felriadt és még hallotta, amint óriási meszszeségben egy mély hang igy, szólt: -Hadnagy ur, én azt mondom, rosszul megyünk. Almásy minden erejét összeszedte, hogy felébredjen. Körülnézett és bosszankodva felelte: -Mindig okoskodol Farkas. Itt van az orrunk előtt a város. -Igen ám, - mondta Farkas, - de én azt mondom, hogy azok ott oroszok.