A menekültek [antikvár]

Részlet a könyvből: Az amerikai ember Olyan ablak van előttünk, amilyen Párisban a tizenhetedik század vége felé igen gyakran látható volt. Magas, a középen ablakfával kétfelé osztva. Kívül egy erős vasrács ugrott előre, melyről aranyozott gyapju-bál függött és táncolt a szél minden lökésére. Ezen tul ismét a szemközti oldal magas keskeny, tiszta házai látszottak. Közbül terület el a Rue St. Martin macskafejű kövezete, melyen megszámlálhatatlan láb kopogott. Az ablakon belül préselt spanyol bőrből készült padokkal ellátott széles ablakfülke volt. Ketten ültek ott, egy férfi és egy nő. A nő fiatal, legfeljebb husz éves, sápadt arccal, mely magán viselte az ártatlanság és szüziesség jeleit s tiszta és friss volt. Ez volt Catinat Adél, egy híres hugenotta ruhakereskedő egyetlen leánya. A férfi tíz évvel idősebb lehetett nála; markáns katonaarc, erős vonásokkal, gondosan elrendezett bajusszal; sötét, mogyoróbarna szemei egyaránt alkalmasak voltak parancsokat osztogatni katonáknak és könyörögni a nőknek, mindkét esetben eredményesen. Csinos, bátor katonatiszt benyomását tette s bátornak bizonyult a harctéren is, ugy , hogy De Catinat Amory neve hamarosan kitűnt a tehetős köznemesek ezrei között, akik a király szolgálatába özönlöttek.