A menyasszony ára [antikvár]

A menyasszony ára Akunna bedugta a kulcsot a zárba, forgatta erre-arra, aztán benyitotta a fehérre meszelt ajtót, és csak állt mozdulatlanul. Apjukat látta a szoba közepén, némán bámult rájuk. Ott állt, kalapáccsal a kezében, munkaruhában, mint valami rajtakapott betörő. Akunna és öccse, Nnando beléptek ejgyszobás lakásukba, némán várva apjuk magyarázatát. Tekintetük mintha azt mondta volna: a munkahelyeden kellene lenned. Nem kellene itthon lenned; a Loco telepen kellene lenned a társaiddal, ahelyett hogy itt állsz a szoba közepén, és így ránk ijesztesz. De ha apjuk bármit is meg akart magyarázni, még várta az alkalmas pillanatot. Nnando, a fiú, tizenegy éves volt. Korához képest magas, s anyjához hasonlóan vékony. Az iskolában éppen most kezdett tintát használni, és úgy érezte, ezt mindenkivel tudatnia kell. A tintával való írás az ő számára már-már tudományos teljesítménynek számított, mert noha egyéb művészetekben jártas volt, az írás-olvasás terén meglehetősen lassan haladt. Ujjai mindig maszatosak voltak a tintától; folyton ű kezére csurgott, néha még khakiszínű iskolai egyenruháját is bepiszkította. Az is előfordult olykor, hogy tintás kezét beletörölte göndör, gyapjas hajába, s ha megkérdezték, miért csinálta, azt felelte: „A tintától feketébb lesz a hajam." Jó humora volt, mint anyjának, Má Blakinak. Má Blaki óriás nő volt. Olyan magas és sudár, hogy néhány ellensége csak úgy nevezte: „a pálmafa-asszony". Koromfekete bőre miatt kislány korában „Blaki, a Feke-