A menyasszonyi ruha [antikvár]

ELSŐ FEJEZET Charlotte Április 14. A fuvallat, a láthatatlan szövetében beálló változás késztette arra, hogy felnézzen, és megkerülje a nyírfák csoportját. Charlotte egy színtiszta, mély levegővétel erejéig megtorpant a Ludlow-birtok ápolt gyepén, és magába szívta a nap alkotóelemeit - a kék eget, a tavaszi fákat, a parkoló kocsik szélvédőiről visszapattanó napfényt. A töprengés, az ima szükségét érezve ébredt fel ma reggel; közelebb akart kerülni a mennyhez. A kedvenc rövidnadrágját öltötte fel, és felautózott a hegygerincre. De nem lelte meg a vágyott magányt; a Vörös-hegy szívének kedves része vásárlókkal, böngészőkkel, jó fogásokra vadászókkal volt tele. A buja birtokon az évente megrendezett Ludlow-antikvitások aukciója zajlott épp teljes lendülettel, amely bevételeit a szegények megsegítésére ajánlja fel. Charlotte a feje tetejére tolta a napszemüvegét. Zokon vette a betolakodókat. Ez az ő külön bejáratú szentélye volt, akkor is, ha a világnak erről fogalma sem volt. Mamácska mindig ide hozta fel piknikezni; a kavicsos mellékúton parkolt le, és a birtok szélénél osont fel vele nevetve. „Pszt!" intette suttogva csendre, mintha valami vidámat, csiklandósat követnének el. Ilyenkor egy domboldalon keresett helyet magának, kiterített egy plédet, kinyitott egy vödör rántott csirkét vagy