A Merza-napló [antikvár]

I. ELŐSZÓ Szongott Kristóf A magyarhoni örmény családok genealógiája című könyvében (Szamosújvár, 1898) olvashatjuk: „Mer^a, perzsa szó: fejedelemfi, herczeg, előkelő férfi. Merza Perzsiában czím, mely a név után téve az uralkodóház tagját jelez; a név előtt a magyar úr szónak felel meg. Mirzáczhi Várteresz: Mirza Várteresz. Szam. H. 31 1. 308 t. - Gregorius Mirza. Szam Ker. II. köt. 636 1. 32 t. 1786 év. -Áruthiun Mérza. Szam. H. II. köt. 13 1. 2411. - Lu-szig Merza. Szam. H. II. köt. 12 1. 220 t. - Merza Márton fia Florik Márton. Szam. vár. lev. 1803 év. __ / / („Mitfizs" crida). A Merza (=Amirá, Amirás) család vezetékneve: Várteresz (=Flora, Florik). — Joan-nes Merza alias Énekes. Szm. vár. lev.; összeírás. A Merza család egyik ága Énekes és másik ága Drágics (=Mégérdics) melléknevet nyert." A Merzák közül nevezetes Merza Gyula földbirtokos, egyházi író, szerkesztő, armenista, 1861. február 25-én született Kolozsváron. Ennek az ágnak (Drágics) a rokonságába tartozik a tasnádi Merza János, akit Petri Mór Szilágy Vármegye Monográfiájáén az 1877-ben legtöbb adót fizető földbirtokosok közt említ. Az ő unokaöccse az a Merza István (sz. 1869. április 21.), elszegényedett földbirtokos, aki a naplóíró édesapja.