A mester/Simorka Ulrik orgonista tragikus históriája/A vér/Az ige terjedése [antikvár]

Részlet A mester c. műből:Ázott erdő puha ösvényén, kristály-cseppek pergése alatt vándorol egy hosszu, aszott tanitó. Vékony lábaszára minden lépésénél kinyulik a hasából s ugy esik a nedves földre, mintha lyukat döfne bele. Két karja üresen lóg előre-hátra: batyuja nincs; a háta pedig olyan mintha csak a fele volna, a másik felét elfelejtette hozzáhilalni; talán a nagy szórakozottság miatt. Rövidke kabát szégyenkezik rajta, derékig érő, s alóla merészen érvényesül kifényesedett ülepe. Arckifejezése olyan, mint minden tanitóé: éhesen szomorkodik a világba.Izmos, hegyes fenyőfák apró tüszurásokkal csufolják. Öreg, bömbölő, szepesi viharoknak tréfás kis kölykei fuvallanak körülötte; az ilyen kicsi szellőnek is olyan az enyelgése, hogy oda nem valósi ember tüdőgyulladást kap tőle. A tanitónak azonban nem árt, csak kicsit kiszellőződik...