A mi győzelmünk [antikvár]

Részlet a kötetből: "Megkértek, hogy előadásomat francia nyelven tartsam, így többen megértik. Francia tudásom azonban nem a legtökéletesebb, s ezért elnézésüket kérem. Annyi szörnyűség után, amit át kellett élnünk, mindennél nehezebb feladat megtalálni azt az emberi nyelvet, amelyen keresztül egymás közelébe férkőzhetünk. Nem járok süketen, vakon, vagy akár csak elfogultan is a világban, nem akarok a naivitás hibájába sem esni, nem vagyok diplomata sem, tudom, micsoda szakadékok, milyen távolságok választottak el bennünket a multban. Mégis megkísérlem kifejezni érzéseimet, igyekszem őszintén megmondani, mit gondolok arról a parányi kis napról, amely Európa felett ma felkelt, megpróbálom elmondani, milyennek látom jövőnket, s Önök ennek tükrében következtetéseket vonhatnak le saját jövőjükre is, hiszen végső fokon vágyaink és reményeink teljesen azonosak. Láttam Budapestet, ezt a gyönyörű magyar várost, melyet annyi seb borít. Láttára az orosz városok jutnak eszembe, és az orosz szenvedésekre gondolok. Lelki szemeim előtt megjelennek a meggyötört, agyonsebzett orosz városok, melyek lángbaborultak a földünkre betörő ellenség léptei nyomán. A romok már kezdenek eltünedezni, a fájdalom is kezd meztelen nőt ábrázol."