A milliomos Golder [antikvár]

Részlet a kötetből: - Nem - felelte Golder. Azután hirtelen mozdulattal felhajlította a lámpaernyőt, hogy a lámpa teljes világossága Simon Marcus arcába hulljon, aki szemben ült vele az íróasztal másik oldalán. Egy pillanatig feszülten nézte ezt az arcot, Marcus hosszúkás, sötétbőrű arcát, melyen úgy játszottak minden ajkrándulásra és szemöldökrebbenésre a gyürődések és a ráncok, mint hegyitó fekete vize, ha meghajtja a szél. De a tekintete nehéz, álmos, keleti tekintet maradt mindvégig: nyugodt, közömbös, szinte únott. Ez az arc úgy elzárta a titkát, mint valami vasfüggöny. Golder óvatos, lassú mozdulattal hajlította vissza megint a lámpa hajlénkony fémvázát. - Százat adok, Golder... Utánaszámítottál? Ez nem rossz ár... - mondotta Marcus. - Nem - morogta Golder újból. Aztán hozzátette: - Nem adok el. Marcus nevetett. Hosszú, aranytömésű fogai furcsán csillogtak a sötétben.