A Mílói Vénusz karja [antikvár]

RészletVendég érkezettBálna- és fókaformájú, mozdulatlan kék felhők feküdtek az ég alján. Az égiháború halottjai. Délután zápor esett, az útszéli árkok most is teli voltak még vízzel, a levegő pedig teli esőszaggal.A nap lenyugvóban volt és komor, aranybarna fénnyel öntötte el a széles rónaságot. Az óriás sugárküllők alatt, amelyek ferdén fúródnak át a párás levegőégen, hosszú akácfasor vonul végig a láthatáron. A nyirvárdai országúton.Balkéz felől nagy facsoport feketéllik. A fák fölé két templomtorony emelkedik; az egyik magas és karcsú, a másik zömök és alacsonyabb. Az elsőnek messzire csillog az új bádogteteje. És a falun túl, mint a zátonyra került Noé bárkája, ormótlan nagy magtár teteje ágaskodik.Most halk, érces morgás közeledik: a fasoron szürke autó szaladt végig. Ez az elszánt masina, amely a maga erejéből végiglohol az esti fényben alvó tájképen, boszorkányos benyomást tesz.A kocsiban, a soffőrön kívül, ketten ülnek: egy öregúr és egy nő.