A mosoly [antikvár]

-Elizabetta, hová mész? Jaj, pedig már egészen közel voltam az ajtóhoz. Ez van. Visszaereszkedem lábujjhelyről, és a folyosóról a konyhába megyek. Mama előtt a konyhaasztalon gy nyúzott nyúl, mazsola és fenyőmag sorakozik. -Olyan szép a kert ma reggel! De ha segíteni kell, természetesen itt maradok - mondom áthajolva a válla felett és megcsókolom az arcát. - Galambocskám, azt hiszed, ilyen könnyen lóvá tehetsz? - pillant rám Mama, és már serényen vágja is tovább a húst. - Tudom jól, hogy nem rajongsz a főzésért. A nemes asszonyok többsége nem főz, de Mama büszke a konyhaművészetére. Szaporán vagdossa halomba rakott fényes zöldpetrezselymet és rukolát, amíg sötét mohazöld masszává válik. Mellé állok, az illatok sűrű felhőt alkotnak, és szinte a számban érzem az ízeket.