A mosolygó szobor [antikvár]

Részlet a könyvből: Esti hét óra lehetett. Kiléptem a kaszinóból, ahol sikerült néhány perc alatt az egész pénzt elveszítenem, amit egy álló esztendeig raktam élére, három heti kellemes vakációzás kedvéért. Igen rossz kedvem volt. Leültem annak a kávéháznak a teraszára, amelyben két órával azelőtt hajlandók voltak helyet adni kis automobilomnak. Jobbkéz felől a lenyugvó nap tüze nevetséges vörös színre festette a hegyeket. A tengerpart, a kertek zsúfolásig tele voltak utálatos emberi fajzattal: kalandorokkal, angolszászokkal, akik a font és a dollár magas árfolyamához szabták őrült költekezésüket, minden józan észt megcsúfoló módon kifestett félvilági hölgyekkel, alamuszi nyárspolgárok csoportjaival. Sohasem éreztem magamat magányosabbnak, mint itt, e hülye tömeg közt. Sohasem tapasztaltam ily közvetlenül, hogy mennyire igaza van a költő felkiáltásának: "Egy kis pénzzel van kevesebb, mint tegnap volt - s nekem úgy tetszik, az egész világ kiholt".