A mozaik és háttere [antikvár]

Fagylalt helyett villamos Még nem voltam kilenc éves, amikor Apuka úgy döntött, hogy ki kell venni a mandulámat, mert folytonosan tüszős mandulagyulladással bajlódtam. Ritka iskolai hiányzásaim is erre voltak visszavezethetők. Közeledtek egyébként középiskolai tanulmányaim is, amelyek Székesfehérvárt, a Szent Imre konviktust s a szülői háztól való teljes távollétet jelentették. Hogy az egészségi állapotomat az idegenben egy ilyen fölösleges bajforrás ne terhelje, Apuka a megelőzést választotta. Persze én izgultam, hogy milyen is lesz ez az egész ügy, de barátaim és ismerőseim mindannyian avval vigasztaltak, hogy ha lesz is egy kis kellemetlenségem az operációval és annak következményeivel, sebaj, a sok fagylalt, amivel a sebet hűtik, vigasztalni fog mindenért. Minthogy a műtétet Apuka a nyárra tervezte be, hogy az iskolaévet meg ne szakítsuk, kettősen kívánatos színben tűnt fel a bő és kötelező fagylaltozás. A pécsi gyermekklinika, melyet a híres gyermekgyógyász, dr. Heim Pál alapított (és abban az időben az ország legmodernebb gyermekklinikájaként szerepelt), lett a műtét színhelye. A szüleim mindketten eljöttek velem Pécsre, igaz. Apuka csak az operáció napjára és másnapjára, hiszen munkája nem engedte meg a hosszabb távollétet, Anyuka azonban az egész pécsi tartózkodás idejére a nővéreinél maradt a Ferenciek utcában. Eljött az operáció napja. Anyuka bizalmasan megsúgta, hogy rá tudta venni a férjét, hogy menjen el gyónni a barátokhoz, amit már évek óta rendszeresen elmulasztott. Apuka ugyan istenhívő volt - bár csak mérsékelten, mint ahogyan gyakori magyarázatai bizonyos orvosi tényekről és jelenségekről rendszerint a Természet nevében történtek — ám az egyház törvényeivel és rendelkezéseivel keveset törődött. Vasárnapi misehallgatás, pénteki hústilalom stb. nem érdekelte. Anyuka ezeket mindig avval ütötte el elemista korunkban többször föltett kérdéseinkre, hogy Apukának szabad, mert idős, vagy mert orvos. Tudtuk ugyan, hogy ez csak részben igaz, hiszen az iskolában a hittant tanító káplán kérdéseinkre megadta a helyes választ, de vakhogy éreztük, hogy ezt jobb nem feszegetni. Apuka egyébként ilyen kérdéseinkre soha nem válaszolt. Az, hogy most elmegy gyónni és áldozni s az én egészségemért imádkozni, nagyon meghatott.