A multak avarján [antikvár]

Egy alkalommal afféle régi nemesi kúriának voltam vendége a mai Szlovenszkóban. Sajnos, ezek is hovatovább kiveszőben vannak, mint több oly emlék, mely kedvesen juttatja eszünkbe a boldog multat. Egyre jobban gyérülnek ezek a barátságosképű házak, melyek mindannyián többé-kevésbbé végigszántott az idő ekéje. Egyik-másik még teng öreg lakóival, mint felkiáltójele a multnak, míg a másikát már nagyon is megviselték a rohanó évek. Mohos szerhájával, pókhálólepte boltíves szobáival, hámlottvakolatú ambitusával, roskadozó granáriumával és gyomverte kertjével a mulandóság szomorú képét tárja elénk az ilyen kúria. Egykori tulajdonosai ősi szokás szerint nem gondozták, az utódok annál kevésbbé, talán mert kevés volt hozzá a vágott dohányuk...