A murányi amazon [antikvár]

Részlet a könyvből: Mintha meghasadt volna az ég és tűzfolyam szakadt volna le belőle a bérc oldalába. Rá nyomban olyat csattant, hogy föld és menny belezendült. Máriának szinte belévakult a szeme. Szívére láthatatlan ököl sujtott, hogy elállt a lélekzete. Füle zúgott. Megrendült vele az egész világ. A mokány kis hegyi ló ágaskodott, táncolt alatta. Agya belekábult a rázkódásba. Nem volt ura akaratának, tetteinek, csak az életbe kapaszkodó ösztönös öntudatlansággal szorította két térdével a lovat, fogta keményen kis öklével a kantárszárat. Úgy rémlett neki, hogy a vastag tűzsugárból száz meg száz fényér ágazott szét az égboltozaton. Majd beleveszett minden a fülsiketítő, szívigszakadó, kegyetlen dördülésbe. Körül ólmos sötétbe borult minden és a szél csapkodó korbácsokká csavarta a zuhogó esőt. A ló reszkető inakkal iramodott meg vele a lejtősen lefelé kanyargó hegyi úton. Mintha szívta volna a mélység. Mi lesz, ha nem tudja megállítani? Visszatérő öntudata már átérezte a veszélyt.