A múzsa hagyatéka [antikvár]

1. FEJEZET f h ' I A hotelszoba ajtaja résnyire nyitva volt. Bezártam, gondolta Sara Anne Medina. Nem? Terjedelmes táskájával belökte az ajtót, és megdermedt. A szobát kegyetlenül feldúlták. A bőröndje fejre állítva hevert a poggyásztartó állvány mellett. Ruhái szétszórva az elnyűtt szőnyegen, piperecikkei szétdobálva, fehérneműje és edzőfelszerelése összekeveredve. A levegőt betöltötte kedvenc levendulás samponjának illata. Csak öt percre mentem ki. Ujjai hirtelen jéghidegek lettek, forrónak érezték a beszerzett papírpoharas kávét. Valami idegen összetúrta a holmimat. A fehérneműmmel szórakozott a perverz disznó? Talán még itt is van? E gondolattól hátrahőkölt, és a kávé ráloccsant dermedt ujjaira. Körülnézett a folyosón. Sehol senki. Nincs időm erre a cirkuszra. A bíróságra kell mennem. Végre megismerem a titokzatos idegent, és akkor befejezhetem az ábrándozást, visszatérhetek a valóságba. Mert ott a helyem. Mert az az én világom, még az átkozott perverzekkel együtt is. Lábával ütközésig tolta az ajtót. Nem volt mögötte senki. A szobában sem. A szekrény nyitva, ott sem bújhatott el. A fürdőszoba ajtaján keresztül látszott a vécé, a fii'.': I • ' • .4 , I, , , 11,' I .1' ¦ f ¦ I V ' ¦ ri ¦ f. • ; I ! í ' 'm I ' 1 I V n' '