A nagy bonvivant [antikvár]

Részlet a könyvből: "Barna Gusztáv színigazgató a színházi irodában ült az íróasztalra hajolva. Valamit jegyezgetett a pénztári könyvbe. Kopasz, alacsony, kövér ember volt, horgas orral és gúnyos ábrázattal. A régi, jónevű színigazgatók közé tartozott. A színészek azt beszélték róla, ha szakállt növesztene, az bizonyosan kékszínű lenne. Ezzel azt akarták sejtetni, hogy a direktor és a kékszakállú herceg között eszmei vonatkozás van. Barna Gusztáv házassági viszonyai tényleg nagyon zavaros erkölcsi képet mutattak. Öt aszszony viselte a nevét. Ezek közül hárommal törvényes házasságra lépett. Megtörtént, hogy egy erdélyi színtársulatnál egyszerre két Barna Gusztávné került össze. Mert az elvált asszonyok, sem a törvényesek, sem a törvénytelenek, nem tették le a jóhangzásu Barna Gusztáv nevet. Aki ezen a mulatságos eseten legviharosabban kacagott, az maga Barna Gusztáv színigazgató volt, aki a nőkkel szemben határtalan cinizmust tanúsított, olyat, aminőre csak színigazgató képes."