A nagy éhség [antikvár]

Részlet: "Semmiféle vihar nem tombol úgy, mint az északnyugati, amikor a hosszú téli estéken befészkelődik a fjedelek közé, tajtékzón és zenebonásan. Hánytorgóra veri a fjordot, a csónakok fölhányják a cigánykerekeiket a szürke halászkunyhókig s a régi, biztos csűrhídlások megereszkednek s úgy szállnak a falu fölé, akár a madarak. «Hogy a csodába!» kiáltják a lányok fejés idején s négykézláb másznak át az udvaron..."